Fanni reggel gyorsan elvégezte a napi rutint és kilépett a lakásból. Nem szeretett késni. Az utca még csak ébredezett, de a korán kelők már ott nyüzsögtek minden buszmegállóban, a metró peronjain, a gyalogátkelőhelyeknél. Szerette a hajnalokat. A hangulatot, mely valamiképpen beavatottá tette őt a még ébredezőkhöz képest. Az utcán süteményszag terjengett. A szomszédos látványpékség, melyben egyébként semmiféle látvány nem szorult, már üzemelt. Odaintett a fiúnak. Domonkos, Domos, Domokos vagy valami ilyesmi. Tegnap kapott tőle reggel egy csokis kiflit nőnapra. Finom volt. A srác visszaintett. Ma nem lesz selejtes kifli, de sebaj. A tegnapi is kedves volt. Az újságok már megérkeztek, csak ki kellett raknia. Még jó, hogy a beszerzéssel nem ő foglalkozott. Kinyitotta a boltot és beindította a kasszát. Hamarosan megjelennek az első vevők, mert még mindig vannak olyanok ebben a városban, akik újságokat vásárolnak. Fél órán át alig tértek be hozzá. Elmerengett a tegnapon. Talán neki is kéne adnia egy el nem kelt újságot Domonkosnak, vagy hogy is hívják. Eltűnődött, hogy melyik legyen, de aztán kinézett az üvegajtón és kiment fejéből a gondolat. Szilvánusz állt az ajtóban. Pontosan úgy, mint minden egyes reggel. Imádta az öreget, aki egyébként nem is volt öreg. Sőt. Középkorú lehetett - feltéve, ha a középkorúság kicsit hasonlít az öregkorra. Neki néha összeért a kettő. Egy biztos: Szilvánusz viselkedésében, szellemében vén volt. Több száz éves. Az öreg, aki nem is volt öreg, benyitott az üzletbe. - Csütörtök, szóval a gazdasági lap - mondta Fanni azonnal. Szilvánusz bácsi bólintott. Kivette a készpénzt a zsebéből - mindig pontos volt és mindig készpénzzel fizetett - és letette azt a pultra. Fanni meg sem számolta. A férfi évek óta járt ide és soha nem verte át. Az öreg meghajolt. Fanni biccentett, és várt. Várt arra a bizonyos mondatra, ami évek óta minden egyes hétköznap elhangzott. Arra a kis apróságra, ami az elején furcsa volt, sőt, tolakodó, sőt, egyenesen ijesztő, de ami most már hiányzott, ha nem kapta meg néhanapján, amikor Szilvánusz nem bukkant fel valamilyen ok miatt. - Köszönöm, hölgyem! - Szívesen, uram - válaszolt mosolyogva Fanni. Most jön, gondolta. - Maga egy csodálatos nő. Örülök, hogy ismerem. - Én is örülök - válaszolta Fanni, ahogy mindig. Szilvánusz biccentett, és elindult kifelé, majd megtorpant és visszafordult. - Milyen volt a tegnap? - Tegnap? Mármint a nőnap? Tűrhető. Kaptam egy selejtes kiflit. - Az jó - bólintott Szilvánusz komolyan. - Az is ajándék. Egy napnak elmegy. Fanni felnevetett. - Akkor holnap - intett Szilvánusz. - Holnap. - Hölgyem! - Uram! Az üvegajtó becsukódott a férfi mögött. Fanni még mindig mosolyogva tette el a pénzt a kasszába, és - ahogy egész évben minden egyes hétköznap - egy kicsit most is csodálatosnak érezte magát. Jövőre meg talán egy croissant is összejöhet a látványpékségből.